Fuel scooping

Az indulás nagyon nehézkes volt... A trainig egyértelmű és érdemes végigcsinálni, de így sem gyenge. Az első felszállásnak volt egy ünnepélyes érzése, de én mostanában szentimentális vagyok és a kicsit is értékelem... :) És asszem régóta vártam ilyen élményre.

Egy ideig nagyon-nagyon óvatosan repkedtem, automatát használtam a dokkoláshoz, a bolygóközi repüléshez is, amit aztan kikapcsoltam teljesen, de egy ideig eltartott, míg meg mertem lépni. Simán belerepültem csillagokba, vagy lövettem szét magam NPC kalózzal, kellett vagy 20 óra, amíg kb. hozzászoktam a sima közlekedéshez két állomás között.

A fuel scoop használatához is bátorság kellett, mire ki mertem próbálni... :D Tenyleg sokáig tart beletanulni.

Egy-két video elég volt ahhoz, hogy alap küldetésekre ráálljak és összeszedjek egy Cobra-ra valót, erős nosztalgiával repülőm azóta is (2-3 hete).

Megnéztem bounty hunting küldetéseket, de ez még nem jött be, nem érzem, hogy mi is történik egy ilyen szituban. Egyszer egy nagyobb hajót (talán Anaconda) páholyból szedtem le (egy még nagyobb hajóval volt elfoglalva), másszor meg sem tudok moccanni, olyan hamar felrobbanok.

Próbáltam felszerelni kicsit jobban a Cobra-t, de nem nagyon kaptam alkatrészeket - viszont szerencsére meg lehet találni, hogy melyik rendszerben lehet mindent megkapni. Elmentem az egyikbe ("I Sola Prospect" állomás, a Brestla rendszerben) és próbáltam kitalálni, hogy mit csináljak... Mérnökökkel dolgozzak, vagy felfedezzek, vagy más?

A felfedezés vonzott, úgyhogy amit tudtam összeraktam a hajóra (önjavító készlet, felszíni szonda, SRV), kerestem egy jobb útvonalat és most azt járom. Szép lassan, egyre jobban megszokom a vasat. :)

Load new Commander

Nohát, nem hittem volna, hogy visszatér még kamaszkorom játékőrülete, eléggé el vagyok kepedve rajta magam is. :) Pár hete gyakorlatilag mindenkinek áradozok, hogy milyen jó ez a játék, kb. mintha a játszótéren újságolnam Zsoltikának, hogy milyen klasszul gurul a Matchbox BMW... :)

Történt, hogy 2019. karácsonyára megleptem magam (elsősorban) egy xbox-szal, mert mindig vágytam rá, vagyis játszani és sosem engedtem meg magamnak. Élveztem nagyon, amikor hozzá jutottam, bár kissé költséges kipróbálgatni játékokat - nem is jutottam messzire, csak a Driver: San Francisco 360-as használt lemezének beszerzéséig, ami azért eléggé kedvenc volt PC-n is.

Aztán a karácsonyi leárazásoknál megláttam, hogy az Elite: Dangerous-t 2000 forint környékén kínálják, na mondom, akkor itt az idő, C-64-en ez nekem erős emlék volt.

Emlékezetes volt igencsak, amikor elindítottam a játékot és beléphettem ebbe a hangulatba, brutál grafikával és körítéssel... :) A training feladatok is lenyűgöztek, de a nehézségük is. Bámulat... Amikor először kihajózik az ember az állomás belsejéből, az azért élmény. A kiképző segéd szövege is segít, ott van nagyon az érzés. Vicces, hogy sokadszorra is tudom élvezni a felszállásokat...

A játék nehéz nekem, olyen 80 óra után is, gyanítom, hogy ez erősen hozzájárul a játék hangulatához, nem lehet lazázni, tényleg felelős kapitánynak érzi magát az ember. Közben folyamatos az érzés, hogy a brutális méretű  játéktér miatt csak karcolgatom a felszínt. Vannak útmutatók, videók olyan lehetőségekről, amiktől meg fényévekre vagyok. :) A játéktér mellett pl. a felszerelések és hajók kombinációjában is nagyot lehet szorozni és bőven van választási lehetősége az embernek, amikor azt akarja eldönteni, hogy mit csináljon.

Úgyhogy újra el tudnám cseszni az éjszakáimat valami számítógépes játékkal, méghozzá lelkes, lelkes vigyorral. :)